|
|
vége.
írta: Jaroslav Hasek
fordította: Tóth Tibor
rajzolta: becherpig |
Most már tükörbe se néz, tudja, hogy - ha ez egyáltalában lehetséges - napról napra csúnyább lesz.
A jövõ héten ellátogat a vysehradyi sintérhez.
Az talán megkönyörül rajta, és véget vet megtört szíve kínjainak. |
A gépkocsik még jókor lefékeznek, mert a sofõrt meghatja Balabán rútsága.
Így múlik nap nap után, és a tovarohanó idõ bizony egy parányival sem szépíti meg Prága legrútabb kutyáját. |
Azóta naponta öngyilkosságot kísérel meg. Ha csak alkalom adódik rá, villamos elé veti magát.
Az eredmény forgalmi torlódás, mert a kocsi az utasok szitkai és átkai közben pontosan elõtte megáll.
Lovak patái alatt keresi a halált. A lovak azonban átlépnek rajta. |
Talán önök is olvasták az újságban, hogy egy kutya vasárnap a Palacky-hídról beugrott a folyóba.
Balabán volt.. A cikk ezzel a címmel jelent meg:
"Szabadúszó kutya." Az újságíró nem hazudott. Balabán ugyanis a vízben rájött, hogy tud úszni.
Kivergõdött a partra, ott, ahol a lovakat szokták fürdetni, és hazakotródott, még rútabban, mint azelõtt. Az éjszakár sírva virrasztotta át.
Másnap megtudta, hogy Micka cicának kicsinyei lettek.
Ez végleg kétségbe ejtette. |
Micka cica elégedetten kinyújtotta zászlós farkincáját, örült a nevetni való rút lovag kudarcának, s azonfelül egy kis asszonyos büszkeséget is érzett, mert a nők mindenképpen örülnek annak, ha valaki szereti őket, még ha szerelmesük csak egy olyan világcsúf szörnyeteg is, mint Balabán.
E naptól fogva búskomor lett Balabán. Csendes estéken elkószált a Komensky utcába, a boltosasszony azt hitte, lábát emelgetni jár a kumplis zsák tövébe, és csodálkozott makacsságán. Megbújt az ajtó mögött, úgy leste, mikor jelenik meg a ronda kutya, hogy jót suhintson rá a seprűvel.
Balabán csodálatra méltó kitartással ütlegeltette magát, és a boltosasszony hallatlanul elcsodálkozott, mikor egy vasárnapon Vysehradnál találkozott vele.
- Látod, ez az a dög, amelyik a krumplinkat jár permetezni - figyelmeztette a férjét, aki botjával nagyot húzott Balabánra.
Ez volt az a csepp, amelytől kicsordult a pohár. Hogyan is lehet így meggyalázni az ő tiszta szerelmét!
Balabán a Moldvának rohant. |
A fehér cica komolyan ült a szatócsbolt ajtajában egy zsák krumpli mellett, meg lévén győződve róla, hogy ez a krumpli tulajdonképpen az övé. Micka cica ugyanis nagyon beképzelt volt.
Amikor Balabán odalopakodott melléje, meg se moccant, csak éppen a karmait nyújtotta ki.
Balabán elment mellette és odaköszönt: - Kezét csókolom! - A cica úgy tett, mintha észre se venné.
Balabán tehát visszafordult, és újból megszólalt:
- Kezét csókolom, kisasszony! - Megállt a krumplis zsák mellett, és vágyakozva nézett a cicára.
E pillanatban kirohant a boltból a tulajdonosnő, és a kezében tartott seprűvel isteneset húzott Balabán hátára.
Egy kutya a krumplis zsák mellett! Hát nem értik? Még képes fölemelni a hátsó lábát! A derék boltosasszony aggodalma ebben az esetben ugyan fölösleges volt, a kutya szándékai nem veszélyeztették a burgonyát, pillanatnyilag egészen más vágyak hevítették a szivét. Szerelmes volt. |
Évekkel ezelőtt ismertem egy orosz agárkutyát, amelyiknek a szomszéd vendéglős rókájával volt viszonya. Egy nyeszlett, szőrevesztett vén rókával. Pedig olyan szép agár volt.
Balabán esetében éppen fordítva állt a dolog.
A macskát akkor pillantotta meg először, amikor céltalan kószálása során véletlenül elvedetődött Vinohradyra, szándékosan keresve az olyan utcákat, ahol még nem ismerik. Talán abban bízott, hogy Vinohradyn nem undorodnak majd tőle, nem szidalmazzák.
Így került el a Komensky utcára. A túlsó járdáról pillantotta meg a macskát, Már születésétől fogva természetellenes rokonszenvet érzett a macskák iránt, és valahányszor alkalma nyílott rá, igyekezett megközelíteni őket, karmos ideáljai azonban félreértették szándékát, és dühösen fújva menekültek előle. |
Valahányszor az utcán megpróbált szóba elegyedni más kutyákkal, tüstént félreérthetetlenül tudtára adták, hogy nem kívánják a társaságát, abbahagyták a vidám hancúrozást, és a fogukat vicsorították.
Ez a jéghideg ellenszenv olyasféle volt, mint amit az olyan fiatalember érez, aki nyakkendő nélkül, és hátul rongyos nadrágban téved be egy jómódú úri családhoz, névnapi uzsonnára.
- Ha legalább nem hazudna annyit! - mondogatták a kutyák, miután megszabadultak tőle. Az egyik skót juhászkutya megjegyezte:
- Két hete már, hogy egyszer megállított az utcán. Azt mondom neki, bocsánat uram, de nem ettünk együtt tejbedarát, nem vagyok kiváncsi a mondókájára. "Csak egy-két szót szeretnék szólni - könyörög a szörnyeteg -, csak azt akarom elárulni önnek, hogy előkelő családból származom."
- És közben bőgött, ugye? - kérdezte a búzapiaci szatócs dakszlija. - Felvág a gazember, és hazudik, mintha könyvből olvasná.
- Lop is! - tódította egy korcs foxterrier. - Nemrég az utamba tévedt, megkérdeztem tőle: "Hova visza az ördög:" "Egy Hársfa utcai henteshez - válaszolja ez a torzonborz csavargó -, az udvaron nagyszerűen lehet csontot lopni, néha még húst is."
- Mi jut az eszükbe - nevette el magát egy kétéves bernáthegyi kamasz -, a múltkor szándékosan a nyomába szegődtem. Elment a mészárszék előtt, de be sem dugta az orrát az udvarba, hanem rohant tovább, mint a bolond, Vinohrady felé.
- Szeretném tudni, mi keresnivalója van arrafelé - jegyezte meg szigorúan egy öreg fekete puli, aki vinohradyi lakos volt. - Még elrontja ott a kutyák hitelét!
Hej, ha tudták volna! Másnap prágai kutyakörökben csak azt beszélték volna, hogy Balabán, ez a rút torzonborz szörnyeteg, beleszeretett egy Komensky utcai boltosné angóramacskájába.
Hiába, a szív útjai titkosak és kifürkészhetetlenek. |
Az őrnagy úr csicskása ilyenkor rendszerint kutyakorbáccsal rávágott Balabánra, aki átrohant az utca tulsó oldalára, és megállt a cukrászbolt előtt, amelynek kirakatában tükör is volt. Megnézte önnön képmását, és mit látott? Szálkás szőrű, bozontos korcsot, lába rövid, akár egy borzebé, a farka bulldoghoz hasonló - egyszóval el se lehet képzelni csúfabb sétatéri fajkeveredést.
Balabán még egyszer megnézte magát, azután behúzta a farkát és elporzott.
Megutálta önmagát.
Balabán még soha életében nem nevetett. Lesunyt fejjel járt, cél nélkül ténfergett az utcán, fejében öngyilkos gondolatok kísértettek.
Csupa gyötrelem volt az élete, hisz csúfságában senki sem pazarolt rá barátságos szót.
|
Balabán maga is tudja, hogy ronda, ellenszenves és rút, odahaza meghúzódik a kuckóban, és csurog a könnye.
Néha felsóhajt, azt gondolja: Miért is nem vagyok fajtiszta, csinos, miért vagyok ilyen rút szörnyeteg? Hisz még a kutyák is kitérnek az utamból!
Így is volt. Egy kutya sem állt szóba vele, csak az őrnagy úr bernáthegyije szólt rá néha-néha ridegen és szűkszavún:
- Jó napot, miért nem nyiratkozik? |
Aki csak látja, köp egyet, és azzal a meggyőződéssel megy tovább, hogy életében még nem találkozott ilyen ronda döggel. Egy rendőrőrszem találó szavakkal fejezte ki a hatást, amelyet a kutya tett rá, mondván: - Nézd csak a rondát, hogy fut! Nincs ember, aki rokonszenvezne vele. Az emberek utálják, inkább kitérnek előle, csakhogy ne kelljen ránézni, a Spálená utca és Vysehrad között bármerre téved, mindenütt szitokkal fogadják,
az ezernyi járó-kelő városi polgár között egy sem akad, aki csak kicsit is szeretné. És ráadásul Balabánnak hívják szegényt!
 |
A kutya, amelyről most szó lesz, a Spálena utcán szokott kószálni, megkerüli a büntetőbíróság épületét, mintha be akarná záratni magát, átcsap az Ulászló utcára,
majd az Újvárosi torony körül visszafordul, átvág a parkon a Károly térre, egy ideig téblábol a Szent Adalbert-templom körül, aztán lesétál a folyópartra. Ott korzózik, majd hirtelen, mintha puskából lőtték volna ki, átrohan Vysehradra, és eltűnik egy ház kapuja alatt. |
|
|
|
